Hajózni kell!

(Siposs András)

Kék dombok hajlatában,
lágy lankák karéjában,
hűs erdők határában,
szikláknak árnyékában
víz csobban partot mosva,
hullám vár a hajósra,
ahányan, annyifélék,
mind másképp hajózza életét.

(Az egyik:)
Hú, milyen furcsa bárka,
a leeresztett vitorlába
sehogy se kaphat bele
új idők friss, új szele.
A hajót, ha horgony tartja,
új irányba nem sodorhatja –
hé, te ott, a másik bárkán,
félsz, vagy nem tudsz vitorlázni talán?

Új szél vigyen tovább,
húzz fel minden vitorlát!
Szedd föl a horgonyt,
vissza ne fogjon!
Feszüljön minden kötél,
érezd, hogy hajad cibálja a szél!

(A másik:)
Nézd csak a túlsó partot,
ott is azt a sziklacsúcsot –
na látod, én arra tartok,
arra vivő szélre várok.
Ne fújjon össze-vissza,
ne vigyen, merre kedve tartja,
motor is van a hajómon,
szelek híján azzal hajózom!

Ha jó szél vihet tovább,
csak akkor húzz fel minden vitorlát!
De akkor szedd föl a horgonyt,
vissza ne fogjon!
Feszüljön minden kötél,
érezd, hogy hajad cibálja a szél!

Kifeszített vitorlával,
elvágott horgonylánccal
hányódsz csak mindenfelé,
forduló szelek kedvén.
Legyen, mi visszafogjon,
viharban is jól megtartson,
a ködön át is megláthassad
a túlsó parton sziklacsúcsodat!

Ha jó szél vihet tovább,
csak akkor húzz fel minden vitorlát!
De akkor szedd föl a horgonyt,
vissza ne fogjon!
Feszüljön minden kötél,
érezd, hogy hajad cibálja a szél!

(1985. május 17.-18.)

(A zenét ’85. április 25-én írta S.A., a dalt sokszor játszotta az összes elődzenekar. Még a CHB előadásában a dal elhangzott a Magyar Televízióban – 1986. feb. 22., Mitiők – és a Magyar Rádióban – 1986. máj. 6., Válasz – is.)

(I. CD 17. dal, VII. CD 3. dal)