Tiszta őrület

(Siposs András)

Tiszta őrület az élet!
Az Édenkert mivé lett?
Hogy lehet ezt kibírni?

Megsikálni, elcsócsálni,
nem csak állni, kell csinálni
valamit, úgy tűnik.

Hegedülni, elrepülni,
jégre ülni, megőrülni,
vagy efféle izéket.

Én sokat teszek és azt hiszem,
hogy amit teszek, azt jól teszem,
de lehet, hogy tévedek.

Azért még nem szólj rám, mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
ki maradhat itt normális?

Azért még nem szólj rám, mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
ki az, aki itt még normális?

Furcsák lettek az emberek,
olyanok már gyakran, mint a gépek,
ez valahogy nem oké.

Nem azért esznek, mert éhesek,
hanem azért, mert itt az ideje,
s hány dologgal van ez még így!

Órára kelnek, időre mennek,
naptár szerint szeretnek,
te jó Isten!

És még én vagyok a lüke, mert gitározok,
a kor dacára ilyen képet hordok,
vagy néha ugrok egy seggest.

Azért még nem szólj rám, mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
vajon melyikünk a normális?

Azért még nem szólj rám, mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
van-e, aki itt még normális?

Aztán attól is furcsák az emberek,
hogy ilyesmit hallgatni képesek.
Nem az a baj, hogy gép írja a zenét,
egye meg a fene, az úgyis csak szemét.
Olyan is lesz mindig, aki jobbat ír a gépnél,
csak olyan lesz-e még, aki ezt meghallja és értékeli?

Azért még nem szólj rám, mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
mire jó, ha valaki normális?

Azért még nem szólj rám, mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
ki az, aki itt még normális?


(1992. január 4.)

(S.A. a szöveggel együtt írta zenét is, felhasználva néhány korábbi motívumát egy ’88-as CHB-dalból, a „Kőfal”-ból.)

(III. CD 7. dal, VII. CD 11. dal)